Xiaoya: Replika óra elemzés – Gyártási kiadás

A replika órák gyártási folyamata lehet nagyon egyszerű vagy nagyon összetett. Beszéljünk először az egyszerűről: keressen stílusokat az interneten vagy a kiskereskedelmi pultoknál, ismerje meg a méretspecifikációkat, majd lépjen kapcsolatba a tartozékgyárakkal a minták gyártásának megkezdéséhez. Egy órának sok fontos alkatrésze van: tok, szíj, korona, számlap (beosztások,LOGÓJÁNAK), mutatók és szerkezet. Ezeket az alkatrészeket különböző gyárak készítik az eredeti specifikációk szerint; például a tokat gyár a tokokat és a szíjakat az eredeti cikk mérete, specifikációi és vastagsága szerint gyártja.

Megjegyzés, hogy ez az olcsó gyártási folyamathoz tartozik. Csak az eredeti cikk képeire és paramétereire hivatkozik valós fizikai hivatkozás nélkül, így a kész termék szimulációs foka kompromisszumot szenved. Ez az oka annak, hogy gyakran fordulnak elő olyan problémák, mint az eltérések a számlap színe, a mutató színe vagy a számlapon lévő angol betűtípusok tekintetében az eredeti eredetihez képest.

Emellett az ezzel a gyártási eljárással készült órák általában nem rendelkeznek túl jó kidolgozással, mivel eleve a költségcsökkentés szempontjából indulnak ki. Ezért a gyártóüzem teljesítménye és a kiegészítőkhöz használt anyagok lényegében a közép- vagy az alacsony kategóriát képviselik.

Egy másik gyártási eljárás hasonló az előbbihez, de az órát készítő vezető beszerez egy eredeti órát mintaként, szétszereli minden egyes alkatrészét, majd átadja a megfelelő gyáraknak tanulmányozás és a gyártáshoz szükséges lemásolás céljából. A legyártott alkatrészek lényegében azonosak az eredetivel, nagyobb eltérések nélkül. Ugyanakkor a gyártóüzemek és a kiegészítő anyagok minőségének kiválasztásakor hajlandóak tőkét befektetni. Ezeket az órákat nevezzük általában egy az egyben másolatoknak, szuperfinom másolatoknak vagy csúcskategóriás replika óráknak. Az ilyen órák ára azonban ennek megfelelően sokkal magasabb is.

A kiegészítők gyártása után nem szerelik össze őket azonnal órákká. Ehelyett bizonyos mennyiségű szerkezetet vásárolnak, hogy először egy részét szereljék össze, vagy megvárják, amíg a vásárló (vagy forgalmazó) lead egy megrendelést, és csak utána szereli össze az órakészítő a teljes órát. Ezzel egyrészt csökkentik a lekötött tőkét, másrészt csökkentik a vizsgálat kockázatát.