A különbség a mechanikus és a kvarcórák között

Az előző bevezetőnk révén aórakategóriák,nyilvánvaló, hogy az órák általában két fő kategóriába sorolhatók: mechanikus és kvarc. Mindkét típus egyedi előnyöket és hátrányokat kínál, kielégítve a különböző preferenciákat, és fenntartva saját piaci részesedését. Ahogy a mondás tartja, a szépség a szemlélő szemében létezik. Segítünk áttekinteni a mechanikus és a kvarcórák közötti legfontosabb különbségeket.

Egyszerűen fogalmazva, a mechanikus óra a szerkezeten belüli rugóra támaszkodik a fogaskerék-rendszer hajtásához és a mutatók mozgatásához,Óramíg a kvarcóra akkumulátoros áramellátásra támaszkodik a fogaskerék-rendszer hajtásához és a mutatók mozgatásához. Az alapvető különbség az, hogy a mechanikus órák felhúzószerkezettel rendelkeznek, míg a kvarcórákat akkumulátor hajtja, és hiányoznak belőlük a kézi felhúzó alkatrészek. Legszembetűnőbb módon a mechanikus órák általában nehezebbek és vastagabbak, mint a kvarc modellek.

A kvarcóra a mechanikus óra hagyományos billegőjét egy kvarc oszcillátorral helyettesíti, amely pontos nagysebességű rezgéseit használja fel az idő mérésére. A kvarcórák analóg és digitális kijelzésűekre oszthatók. Az analóg kvarcórák a kvarckristály nagysebességű rezgéseit elektronikus impulzusokká osztják, léptetőmotort használva egy fogaskerék-rendszer elfordítására, amely az óra-, perc- és másod mutatószerkezetet hajtja a precíz időmérés érdekében. A digitális kvarcórák ezeket az elektronikus impulzusokat integrált áramkörökön keresztül küldik el, hogy a számokat közvetlenül egy folyadékkristályos kijelzőn (LCD) jelenítsék meg, így ezek teljesen elektronikus órák, mechanikus átvitel nélkül.

A kvarc egy szilícium-dioxidból álló fehér oxid (SiO2). Ha egy rezgőkörbe helyezik, a kvarckristály rezeg, és bizonyos feltételek mellett átviszi pontos frekvenciáját az áramkörbe. Ha kvarcwerkben alkalmazzák, a kvarckristály-oszcillátor az elektromos energiát mozgási energiává alakítja a óramutatók meghajtásához. A modern, automatizált gyártás lehetővé teszi, hogy a kvarcórák áramköri lapjait ellenállásokkal és kondenzátorokkal tömegtermelésben gyártsák. Miután beszerelték egy tokba üveggel és szíjjal, a kvarcóra össze van szerelve. Fő előnyei a kivételes pontosság, a könnyű kivitel és az egyszerű karbantartás. Az elem azonban jellemzően egy-két évente cserét igényel. Továbbá öt-nyolc év használat után a kvarc-oszcillátor elhasználódhat, ami csökkenti a pontosságot, és cserét tesz szükségessé. A mai iparágban a magas munkaerőköltségek miatt az apró, egyedi alkatrészek cseréje ritkán kifizetődő; ezért a nagyobb hibák általában arra ösztönzik a gyártókat, hogy az egész werk cseréjét javasolják.

A mechanikus órákat általában két típusra osztják: kézi húzásúra és automata húzásúra. Mindkettő a werkben található főrugóra támaszkodik a fogaskerékrendszer és a mutatók meghajtásához, főként az energiaellátás módjában különböznek. A kézi húzású órák kézi felhúzást igényelnek; szerkezetük vékonyabb, mint az automata változatoké, így az óra egésze könnyebb. Az automata órák a szerkezet hátoldalán lévő lengőtömeget használnak, amely a csukló mozgására lendülve felhúzza a főrugót, ami valamivel vastagabb tokméretet eredményez. A mechanikus óra fő előnye a hosszú élettartam, ha rendszeresen szervizelik és olajozzák. Hátránya a kvarchoz képest alacsonyabb pontosság, mivel a kézműves kidolgozás változó, és a belső szerkezetek érzékenyek a gravitációs interferenciára. A mechanikus órák pontosságát jellemzően másodperc/napban mérik, míg a kvarcórákét másodperc/hónapban.  

A fenti összehasonlítás mutatja, hogy a mechanikus órák gyűjthetőbbek és magasabb státuszt képviselnek, mint a kvarcórák, így ideális ajándékok. Ugyanakkor osztoznak a napi pontosság kis eltérésén. A kvarcórák pontos időmérést és elérhető árat kínálnak, így kiválóan alkalmasak a mindennapi személyes viseletre.