A lumineszcencia alapelvei és az anyagok osztályozása az órákban

Az anyagok lumineszcencia jelenségeit általában két kategóriába soroljuk: az egyik, amikor egy anyag felmelegítése során hősugárzás keletkezik és fény bocsátódik ki, a másik pedig, amikor egy anyag gerjesztés hatására energiát nyel el, gerjesztett (instabil) állapotba kerül, majd az alapállapotba való visszatérésekor fény formájában adja le az energiát. Az órákon használt lumineszcens bevonat ez utóbbi elven alapul, vagyis a fluoreszkáló anyagok a gerjesztést követően fényt bocsátanak ki.

A lumineszcens anyagok típusai

A hagyományos lumineszcens bevonatok önvilágító és fényelnyelő típusokra oszthatók. Az önvilágító foszforok többnyire a bennük lévő nyomokban előforduló radioaktív anyagokra támaszkodnak, amelyek sugárzása gerjeszti a foszfort a fény kibocsátására. Ezzel szemben a fényelnyelő foszforok gyakorlatilag nem tartalmaznak radioaktív anyagokat, de előzetesen elegendő intenzitású külső fényt kell elnyelniük és tárolniuk, amely során saját elektronjaikat alacsony energiaszintről magas energiaszintre emelik. Amikor a környezet sötétbe borul, lassan, fokozatosan adják le az elnyelt energiát; ekkor az elektronok magas energiaszintről alacsonyra váltanak, és a foszfor világítani kezd. Mivel a fényelnyelő típus önmagában nem tartalmaz sugárzást gerjesztő anyagokat, az utófényének tartóssága átmenetileg elmarad az önvilágító típusétól.